Fahéjas-cukros-diós-széthúzós kenyér!

Lehet illett volna bemutatkozást írnom a blog elején, de ennek hiányában most leszögezem, hogy se szakács, se cukrász, se tapasztalt háziasszony nem vagyok. Ennek értelmében például azt is most tanultam meg, hogy a keltésztának állnia kell, no de azért nem egész éjszaka a konyhapulton. Így sikerült kis rumos ízt is adnom ennek a műnek, noha rumnak közelében sem jártam. Aznap.

A másik fontos tényező, amit elmondhattam volna, hogy egyszerűen képtelen vagyok követni egy receptet, és, mindenről azt gondolom, hogy biztos akkor is jó lesz, ha csak kb úgy csinálok, mint ahogy le van írva. Végülis, ki mondja meg, hogy nem szórhatom csuklóból az összetevőket random sorrendben, ha úgy tartja kedvem? Szerintem a legtöbb jó kaja így született. Így történt az is, hogy azt gondoltam, egy ilyen recept, anélkül, hogy valaha sütöttem volna hasonlót, elég lesz nekem a sikerhez:

DOUGH:

• 1 C hot milk
• 3/4 C hot water
• 1 T yeast (I use active dry)
• 1 1/2 t salt
• 1/2 C sugar
• 4 T butter
• 2 eggs
• 5-6 C flour

FILLING:

• 1/2 C butter, softened
• 1 1/2 t cinnamon
• 1 C brown sugar

 

És kit érdekel, hogy mi az a C meg a T meg a t? Nincs nekem időm kitalálni ezt, ha rámjön a süthetnék! Mindenesetre random megérzéseknek köszönhetően az egyetlen baja a kész kenyérnek az lett, hogy kicsit erjedt íze volt az egész estés pihenéstől. Azért pihentettem egyébként egy óra helyett 12-t, mert kedvem támadt bulizni! És mert reggel akartam, hogy meleg legyen a kenyerem. És mert, gondoltam, nem árthat. Valóban nem, csak hűtőbe kell tenni.

Száz szónak is (pont százat írtam eddig) egy a vége. Meg se kísérlem megosztani, hogy csináltam, inkább itt egy link egy jobb recepthez: http://joythebaker.com/2011/03/cinnamon-sugar-pull-apart-bread/

Reggel nehéz volt kibekkelnem a sütést az éhhalál szélén, de fini volt 2-3 napig, így több reggelit is ez a kenyér édesített meg.

kisült!

hmmm, illatos, meleg

kiugrott a tepsiből

a természetes szeletek

széthúzogatva1

széthúzogatva2

Megszámolta valaki, hogy száz szót írtam-e?

Házi müzliszeletek

Nemrég házi készítésű müzliszelet került az asztalomra. Ez az ötlet talán inkább tízóraiként vagy uzsonnaként száll versenybe a sütés-főzéssel kitölthető időnkért, mindazonáltal a reggelente kis étkűeknek jó, tápláló reggeliválasztás is lehet.

Én ebből a receptből indultam ki, de:

1. nem is kutattam mélyebben a témát, az első szembejövő receptet vettem alapul, ami szerencsére bevált
2. egy közeledő lakásavatóra tekintettel dupla adagot készítettem
3. nem volt szezámmagom viszont volt saját készítésű tahinim (szezámmagkrém), így 1 evőkanál mézet vele helyettesítettem

Az én arányaim így alakultak:

• 24 dkg zabpehely
• 40 dkg aszalt gyümölcs (én vörös áfonyát, szilvát, sárgadinnyét és almát használtam, sajnos a szilva eléggé elnyomta a többit)
• 7 evőkanál méz
• 1 evőkanál tahini
• 1,5 dl almalé
• 8 dkg dió (bél)
• 8 dkg mogyoró
• 1 citrom leve

A zabpelyhet, a durvára tört diót és mogyorót külön külön pár percig száraz serpenyőben pirítottam. Az aszalt gyümiket felaprítottam aprítóval és/vagy késsel és az előbbiekhez öntöttem. Mehetett rá a méz, tahini, almalé, citromlé. Ezt jól összekevertem és, amíg a sütő bemelegedett 175 fokra, egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, ráterítettem a masszát, és egy másik sütőpapírral letakarva jó tömörre klopfoltam. Körülbelül 1,5 cm vastagra kell tömöríteni. Nem ért faltól falig a tepsimben, de ez szerencsére nem jelentett bajt. A sütőben 30 percet töltött, kicsit megpirult, de finom lett és nem esett szét, amint cerbona méretű rudakat (kb 26 darabot) vágtam belőle! Juhé! 🙂

Melyik országban ébredtem fel? – banán palacsinták és mazsolás paraj

Ez a reggeli két forrás kombinálásából született meg:

1. egy youtube videó egészséges reggelikről – innen a banán alapú amerikai palacsinta
2. egy szakácskönyv néhány ország jellegzetes ételeiről – innen a spenótos-diós-mazsolás köret

Mindkettő külön-külön is megállná a helyét reggeliként, de így együtt olyanná tették a reggelemet, mintha álmomban egy nagyot utaztam volna és egy messzi, egzotikus országban keltem volna fel, ahol isteni ételekkel ismerkedek. Jobb érzést el se tudok képzelni egy vasárnap reggelre. Lehet, hogy elsőre túl sok erőbefektetésnek tűnik egy reggelihez, de szerintem hétvégén megéri. Én összesen 30 percet töltöttem a konyhában.

Mindazonáltal, ha nincs ennyi időnk, akkor a palacsinta bármilyen gyümölccsel vagy lekvárral kísérve is egy olyan reggeli lehet, amit újra és újra meg akarunk ismételni.

Amerikai palacsinta banánból

• 1 nagy banán
• 2 tojás
• 1 csipet fahéj
• 1 csipet sütőpor

A banánt villával péppé nyomkodjuk, hozzáöntjük a többi hozzávalót és jól elkeverjük, esetleg robotgéppel picit segítünk, de nem kell homogénné turmixolni. Én egy kis cukrot is tettem az egészbe, de elhagyható. A masszából kis adagokat öntünk a forró serpenyőbe, hogy kb 10 cm széles palacsinták készüljenek. Vigyázni kell, hogy ne forrósodjon túl a serpenyő, mert akkor odaégnek a palacsinták, mielőtt elég szilárdak lennének ahhoz, hogy átfordítsuk őket. Nehezebb velük bánni, mint az amerikai palacsinta sztenderd, lisztes változatával, de megéri.

 

Mazsolás paraj (japán étel)

• 15 dkg spenótlevél
• 3 dkg mazsola
• 2 dkg dió
• olívaolaj
• só vagy cukor 🙂

Gondban vagyok ezekkel a mennyiségekkel, mert ez esetben érzésre, étvágytól függően dobáltam a hozzávalókat a serpenyőbe. Fagyasztott spenótleveleim voltak, őket először főztem 5-10 percig sima vízben. Ezután olívaolajon a spenótleveleket, a mazsolát és a diót 5 percig pároltam, és a vége felé egy evőkanál cukrot is rászórtam, ezzel karamellizáltam, hogy édesebb legyen, jobban menjen a palacsintához.

Az eredeti recept szerint a japánok sós vízben főzik a spenótot és nem tesznek a végeredményre cukrot.